Nem értettem mi történik. Kik ezek? Ál fakabátok? – tűnődtem, és újra a számon éreztem a hatalmas kezet, na meg azt az ominózus kisujjat, ami valamiért módfelett szeretett a számban pihenni. Biztosan ez volt a fétise. Hallottam bentről, mikor az őrt álló ajtótorlasz az avatatlan fül számára mindenféle ijesztőnek, és szintúgy meggyőzőnek ható szakzs...
Tovább →
2015.12.27
Meglehet, képtelenségnek tűnik, de talán feltűnt, ez eddig senki sem zavarta meg a kopaszokkal való randevúmat. Annak ellenére sem, hogy Budapest legforgalmasabb plázájának szívében voltunk. Igaz, késő is volt, és záróra előtt lévén, már csak a legelszántabb boltkórosok lézengtek errefelé. Plusz az a néhány biztonsági őr, akik a bolthoz siettek az ...
Tovább →
2015.12.20
Szoborpofa és a baráti körével való ismertségünk meglehetősen rosszul kezdődött. Persze ezt ők nem ismerték be. Én meg ezt pedzegettem valamivel később, mikor már kényelmesebben, a falnak dőlve ücsöröghettem a szerviz padlóján, hagyva hogy kérdéseik garmadájával ostorozzanak.
– Kell a készülék! Hol van? – szólt Alexander, mire a pajtása nagy elánna...
Tovább →
2015.12.13
– Nem tudom – kezdtem és az eddigieknél, egyre súlyosabban éreztem a nyakamon Szoborpofa lábának terhét. Két kezemmel vádlijára markoltam. Az is olyan volt, mint egy szoboré. Olyan, mint Michelangelo Dávidjának márvány lábikrája. Robosztus. Alig értem át a markommal. Próbáltam letolni magamról az orbitális patát, aztán néhány pillanat reménytelen k...
Tovább →
2015.12.06
Alig ocsúdtam fel a rögtönzött arcmasszázsból, máris rám markolt a szoborpofa. Még mindig ugyanazzal a homogén ábrázattal bámult engem. Felemelt a földről, és a parányi szerviz szemközti sarkába hajított, mint ahogyan én szoktam tenni a törött nyáklapokkal, afféle jó lesz még valamire módon. Hatalmas reccsenés rázta meg a boltot. Szerencsére csak a...
Tovább →
2015.11.29