Szoborpofa és a baráti körével való ismertségünk meglehetősen rosszul kezdődött. Persze ezt ők nem ismerték be. Én meg ezt pedzegettem valamivel később, mikor már kényelmesebben, a falnak dőlve ücsöröghettem a szerviz padlóján, hagyva hogy kérdéseik garmadájával ostorozzanak.
– Kell a készülék! Hol van? – szólt Alexander, mire a pajtása nagy elánnal kezdte végigtúrni a boltot. A szervizasztal fiókjait valósággal feltépte. Mindent a földre szórt. Alkatrészek, telefonok hevertek mindenfelé. Már előre fájt a fejem a rendrakás miatt.
– Mint mondtam, nem láttam – szóltam, és elkövettem életem talán legmerészebb húzását. Felvettem egy iPhone alaplapját. Azt forgattam a kezemben. Szoborpofa hosszan méregette a kezemben tartott alkatrészt. Látszott rajta, azon gondolkodott, hogy veszélyt jelenthet-e rá. Végül letojta. Mégis, mit árthat egy kis műanyaglapka az ő zeuszi testének?
– Ez a névjegy mást mond! – vágta rá Szoborpofa, és zsebéből előhúzott egy papír fecnit. Elegáns mozdulattal ölembe ejtette azt.
– Már megbocsáss, de ami azt illeti, két dologban halál biztos vagyok. Egyik, hogy ez az én névjegykártyám…
– Ebben azt hiszem egyetértünk – szólt közbe Alexander társa, aki egy pillanatra felfüggesztette a bolt módszeres leépítését. – Legalább erről nem kell meggyőzni. Már ez is fél siker, sőt mi több, haladás!
– A másik pedig, ez rohadtul nem tud beszélni – kezemben lobogtattam a kártyát – Sok mindent tudok rendelni Kínából, de valljuk be, a beszélő névjegykártya az olyan baromság lenne, mint kijelenteni, hogy válságban az útszéli prostitúció – közöltem és feljebb tápászkodtam, továbbra is rejtegetve markomban az alkatrészt.
– Ebben van valami – elgondolkodva vonta vállát Szoborpofa – De akkor is a tied!
– Igen. Ahogy a kezem, a lábam, meg a gond veletek! – közöltem. Fene tudja honnét, de villámgyorsan egy fegyvert rántott elő Szoborpofa, és legféltettebb testrészemhez préselte annak csövét.
– Ha sokat ugrálsz még kicsi rigó, elhelyezek egy kakukktojást a lábad közti fészekben. Aztán sikítozhatsz majd, hogy kicsesztek veled.
– Van egy rosszhírem! – vigyorogtam. – Borotválom.
