Csabai Márk – Feltöltve – Webregény 8. rész

Csabai Márk – Feltöltve – Webregény 8. rész

Szoborpofa elmérte magát mikor elméjében a nyáklapot veszélytelen fegyvernek minősítette. A markomban szorított alkatrésszel felé kaptam, annak az élével mélyen megvágva Alexander arcát. Eközben rám rontott a társa. Haveroknak csak ”Tomi”-t egy erős, tenyeres-talpas rúgással leszereltem, így a szervizasztal szélének taszítottam. Rossz volt nézni, ahogyan bevágta a fejét. Esküszöm, egy pillanatra meg is sajnáltam, de egy percre sem többre. Felpattantam és olyan őrült futásba kezdtem, hogy az ajtóban álló harmadikat úgy eltoltam az utamból, mint a „hathuszas” gyors a kispolskit a sávjából. Szóval így lógtam meg ezeknek a karmaiból. Pontosabban így is lehetett volna. Ezzel szemben mélyen magamba szálltam, és azon töprengtem, sosem gondoltam volna azt, egy ingyenesen osztogatott névjegykártya ekkora bajt hozhat a szervizemre és a fejemre. Most utólag okosabban mondom, jól nézd meg kinek adod át a névjegyed. A baj után mindig okosabb az ember. Olyan ez, mint egy mobiltelefon vásárlás. „Jó-jó, jó lesz ez”, aztán nem sokkal később ráébredsz, mégis a másikat kellet volna megvenni, nem a kínait.

Szoborpofa elmesélte, a tag, akitől a névjegykártya van, pontosabban annak a lakásából, egy Héregi Albert nevű ürge. Pitiáner zsebesként ismert Budapesten, és már nem először akadtak össze vele az éjszakában. Ám az utóbbi volt a végső találkozásuk. Albert állítólag ellopott valamit valakitől, és ezek a srácok most bizony nagyon pipásak ezért. Albert pedig már nagyon halott, mivel hosszasan megmártózott a hűs Duna zöldes vizében, majd úgy döntött, örökre ott is marad. Jobb a halakkal. Valami azt a súgta nekem, hamarosan megtudom miért is ilyen fontos az a nyüves mobil. Aztán rádöbbentem, hogy nem valami, hanem sokkal inkább ki. Jól éreztem, Szoborpofa regélni kezdett. Talán belátta, hogy az eddigi módszerei kudarcba fulladtak, mint a Samsung pereskedése az Appel-lel szemben. Így hát úgy döntött, inkább beavat. Maga mellé állít. Istenem, de szánalmas- gondoltam magamban, ahogyan azt is, akár kezdhettük volna így is a beszélgetést. Megspóroltunk volna néhány zúzódást és fogat, nem beszélve a telefon alkatrészekről.

Nincs még hozzászólás

Szólj hozzá!