Blog

A mobiltelefon fejlődésének áttekintése (1. rész)

Az első mobil rádiótelefon megalkotása 1945-höz köthető, amikor is az új szerkezet, hasonlóan az adóvevőhöz, az úgy nevezett Push to Talk elvén működött. Amiatt, hogy elég nagy készüléknek számított, leginkább autókba szerelték be és használták, és bár mobil volt, mégsem volt képes a hívásátadásra, így nem sorolták a mobiltelefonok közé. De éppen ezért nevezik a nulladik generációnak, hiszen mégis csak a ma használt mobiltelefonok őse volt, a fejlődés létrájának egyik foka.

 

Az első generációs mobiltelefon megalkotása a Bell Laboratóriumban, az Amerikai Egyesült Államokban történt huszonöt évvel később. Itt ötlött ki a celluláris alapú mobil rádiós rendszer ötlete, mely segítségével már nem szakadt meg a telefonbeszélgetés úgy, mint a nulladik generációs készülék esetében. Ez nagy előrelépésnek számított, az pedig még inkább, mikor Martin Cooper feltalálta a legelső kézi mobiltelefont. Ez a mobil Motorola DynaTAC típusú volt és 1973-ban látott napvilágot. És ha már az áttöréseknél tartunk, mindenképpen érdemes kiemelni a Japánban, pontosabban Tokió városában elindított, első automatizált kereskedelmi mobilhálózatot is. Későbbiek folyamán ezt terjesztették ki az egész szigetországra, így jött létre az első 1G hálózat.

 

Az a rendszer, mely nemzetközi roamingra is képes volt Nordic Mobile Telephone, rövidítve NMT, és 450 MHz-es frekvencián működött. Ugyanilyen NMT rendszer lett első mobilhálózatként használva hazánkban is, mely a 1990-es évekhez, illetve a Westel Rádiótelefon Kft. nevéhez fűződik.

 

Ezzel szemben Amerika kialakította a 800 MHz-es frekvencián működő rendszert, amit Advanced Mobile Phone System-nek, azaz AMPS-nek hívtak. A következő fejlesztésnek pedig a 900 MHz-es frekvencián működő Total Access Communication System, TACS számított. Ezek a mobil rendszerek külön-külön jól működtek, de nem váltották be teljes mértékben a hozzájuk fűzött reményeket, mert többek között például az a probléma lépett fel, hogy egymással nem voltak kompatibilisek a rendszerek. Más részről pedig titkosítva sem volt a vonal, vagyis kellő szakértelemmel és szükséges eszközökkel bárki képes volt belehallgatni a mobil hívásokba. Valamint azt is hozzá kell tenni, hogy a mobiltelefonok kapacitása és funkciószáma is kevés volt, főleg a mostani elvárásokhoz képest, melyek mind arra ösztönözték a gyártókat, hogy elsődleges cél számukra az innováció legyen.

 

Számít a méret?

Érdekes megfigyelni, hogy akár csak néhány évvel ezelőtt is az volt a telefon fejlesztések célja, hogy minél több tudást passzírozzanak bele minél kisebb készülékbe. Ebből aztán divat teremtődött és már látszatra is tudni lehetett, illetve összehasonlíthatóvá vált a külső megjelenésük és méretük alapján a mobiltelefonok tudása. Vagyis minél kisebb volt egy telefon, annál korszerűbb és okosabb volt társainál.

 

Ez a jelenség manapság már eltűnőben van és a méretbeli különbségek az ellentettjét jelentik, mint pár évvel ezelőtt. A telefon méretek növelésének elsődleges oka az volt, hogy a kijelzőt igyekeztek növelni a gyártók, hiszen a nagyobb képernyő jobb felbontást is jelent, ami még szebb és élesebb képet foglal magában. Ennek hatására viszont egyre nehezebb magunknál, állandó testközelben tartani mobiltelefonunkat, hiszen növekedésének „hála” nem fér el nadrágzsebünkben. Illetve sokak szerint hátrányt jelent az is, hogy nagyon nehezen lehet egy kézzel kezelni és nyomogatni telefon kijelzőjét, ami lassítja egy- egy kép kikeresését, üzenetek írását vagy épp ismerőseink kikeresését a kontaktok közül.

 

Ezzel ellentétben, azáltal, hogy ma már egy mobiltelefon nem csak hívások kezdeményezésére és fogadására, netán sms küldésére használható, sok olyan funkció tartozik egy telefonhoz, melyek hatékonyabb és optimális használata „megköveteli” a nagyobb kijelző méretet. Ilyen például a videók letöltése és nézése, mely a kijelző növekedés hatására egyszerűbb és élvezeti hatása is folyamatosan nő általa. Arról nem is beszélve, hogy bár egykezes alkalmazása nehezebb az új telefonoknak, de a hatalmas tudástárnak, számtalan funkciónak és alkalmazási lehetőségeknek köszönhetően, mégis az igény egyre inkább csak nő irántuk. Erre jó példa, hogy az elmúlt egy év során több, mint 10%-kal nőtt a nagy kijelzős telefonok értékesítése, vagyis a legtöbb, újonnan eladott mobiltelefon nagy képernyővel rendelkezik. Ez pedig jelzés a gyártó vállalatok számára, mely ösztönzi őket, hogy az ilyen típusú telefonok iránt van jelentős érdeklődés és igény.

Nem tudunk meglenni nélküle

Ma Magyarországon a felnőtt lakosság közel 30%-a rendelkezik okostelefonnal, melyek az elmondások szerint jelentős mértékben megkönnyítik az életünket. De mire föl ez a „felhajtás”?

 

Kilenc éve jelent meg az első okostelefon, ami az Apple márkanevét öregbíteti, emellett hihetetlen változásokat generált a mobiltelefonok iparágában. Az iPhone egy teljesen új telefon generációt hozott létre, amihez kezdetekkor nehezen, idővel viszont sikeresen felzárkózott a többi mobilkészülék gyártásával és eladásával foglalkozó nagyvállalat is. Ma már viszont meg sem tudnánk lenni okostelefonok nélkül, és lássuk be, a gyártóknak is ez az irányváltás hozta meg az újjászületés lehetőségét.

 

A Sonda Ipsos felmérése szerint, hazánk felnőtt lakosságának jelentős része már meg sem elégszik a hagyományos mobiltelefonokkal, hiszen, ha készülékcserére kerül sor, akkor csakis az okostelefonok kínálatából válogatnak. A ma használt készülékek sokkal többek egyszerű mobiloknál, hiszen számtalan plusz funkcióval vannak ellátva, melyek által már kiléptek a mobiltelefonok köré épített keretei közül. Ilyenek például az okostelefonok applikáció is, melyekből a férfiak átlagosan 18-at, míg a nők 10-et töltenek le és használnak napi rendszerességgel. A telefonok rendeltetésszerű használatára általában csak 7 percet fordítunk napi szinten, míg a facebook és más közösségi oldalak böngészésével 12 percet eltöltünk. A napi „telefon nyomkodásra” szánt közel 75 percből 10-et még a napi hírek olvasgatásával töltünk, de gyakran szörfözünk a neten egy-egy hobbi témájában, illetve a receptek keresésére és az útvonalak megtervezésére is sok időt szánunk, melyekhez nincs is másra szükségünk, mint az okostelefonunkra.

 

Tehát egyértelmű, hogy oly sokoldalúak a mai mobiltelefonok és megannyi, régen használt eszközt váltottak fel annak köszönhetően, hogy velük is ugyanazt a feladatot el tudjuk végezni.

Okostelefon megjelenésének jelentősége

Az első mobiltelefon megjelenése óta hatalmas változásokon mentek keresztül a mobilkészülékek, melyek ma már sokkal többek puszta kapcsolatteremtő eszközöknél.

 

Azáltal, hogy a mindennapjaink részét képezik a telefonok, és alig van olyan tevékenység, amihez nem tudjuk megfelelően használni őket, egy olyan telefon generáció jött létre, mely minden igényt kielégít. Így jelentek meg az okostelefonok, amik a napi rutinfeladatok ellátásában kulcsszerepet játszanak. Nem véletlen, hogy az utcán sétálva, tömegközlekedési eszközön utazva vagy épp sorban állva annyi ember kezében láthatunk telefont, hiszen a „kieső idő” eltöltésére tökéletes megoldást nyújtanak ezek a telefon készülékek.  Az Sonda Ipsos kimutatásai szerint, ma Magyarország felnőtt lakosságának több, mint 27%-a, azaz 2,3 millió fő rendelkezik okostelefonnal, és esküsznek ezekre a készülékekre. A legelső okostelefont Steve Jobs-nak köszönhetjük, aki 2007-ben mutatta be az átlagosnál jóval több hasznos funkcióval rendelkező telefonját, mely az Apple égisze alatt vált ismertté. Ez a készülék teljes változást hozott a mobiltelefonok iparágába, illetve a telefon használati szokásokat is radikálisan megváltoztatta. Az iPhone névre hallgató új készülék megalapozta Android rendszer létrehozását és alkalmazását, később pedig, ezáltal ismerhettük meg az iOS-t is.

 

Az Apple új mobilkészüléke teljesen átformálta a mobiltelefon gyártásával, fejlesztésével és értékesítésével foglalkozó vállalatok profitszerzését, valamint hierarchiáját is, és maga mögé parancsolta a Nokia, illetve a Black Berry vállalatait is.

Az első hívás mobiltelefonról

Ki gondolná, hogy a legelső mobiltelefonról indított hívás immáron negyvenhárom éve történt, mely készüléket a Motorola gyártotta.

 

A mobiltelefonok feltalálójaként vált híressé Martin Cooper, aki 1973. április 3-án indított hívást az egyik konkurens vállalat munkatársához, aki akkor még csak vezetékes készülékén tudta fogadni a hívást. A mobiltelefon típusa a DynaTAC 8000x névre hallgatott és 23 cm magasságával feltűnő jelenség volt az emberek körében. A telefont az első hívás megejtése után 10 évvel kezdték el értékesíteni, és aki egy ilyen csodakészülékkel szeretett volna rendelkezni, annak 3995 dollárt kellett fizetnie érte. Mindez mai áron számolva 9200 dollár, azaz körülbelül 2.100.000 forint lenne. A telefonkészülék akkumulátora 10 órán át tartó töltést követően fél órás, szakadatlan beszélgetést tudott biztosítani használója számára, mely nagy szabadságérzetet kölcsönzött. Persze ma már a telefon ezen jellemzője mulatságosan hangzik a jelenleg kapható mobiltelefonok tulajdonságaival szembe állítva, de akkoriban nagy újdonságnak számított az addigi vezetékes készülékek használata után.

 

Ma már egy telefonnal szembe állított követelmények sokkalta nagyobbak, mint akár csak 10-15 évvel ezelőtt voltak, de ez nagyrészt a technika fejlődésének köszönhető.  Azáltal, hogy ma már minden képzeletet felülmúló funkciókkal vannak ellátva a mobiltelefonok, az igények is egyre nőnek és mindennek csak a képzelet szabhat határt. Egyre keresettebbek az okos telefonok, amiket már aligha lehet mobilnak nevezni azáltal, hogy túllépték a telefonokra jellemző határt. Sokkal több mindenre használjuk az okos telefonokat, mint egyébként egy mobilt, és éppen ezért egyre többen vásárolják meg készülékcsere esetén ezeket a telefonokat, mint egy „hagyományos” mobiltelefont, mely üzenetküldésre és hívások indítására, illetve fogadására alkalmasak. Néhány éve egy új kor köszöntött ránk, mely ma hazánk felnőtt lakosságának 27%-át vonzza magához, ami körülbelül 2,3 millió főt jelent.

Mindennapjaink nélkülözhetetlen eszköze

A mobiltelefon manapság olyan használati tárgy, mely nélkül elképzelhetetlennek gondoljuk életünket, hiszen állandó elérhetőséget, és ezáltal biztonságot nyújt minden mobiltelefon tulajdonos számára.

 

Ezzel ellentétben, akár csak húsz évvel ezelőtt még újdonságnak számított a mobil és jó esetben is háztartásonként csak egy telefont vásároltak az emberek. De vajon miben rejlik a hatása és a vonzereje, hogy ma már a tizenévesektől kezdődően mindenki rendelkezik evvel a készülékkel és, ha tehetjük, mindig újabbra cseréljük megunt telefonunkat?

Elsőként a számtalan funkció az, ami elvarázsolja az embereket és nélkülözhetetlen eszköznek tartjuk a mobilokat. Régen az volt a mobiltelefonok célja, hogy bárhol, bármikor el lehessen élni ismerőseinket, szeretteinket, vagyis híváskezdeményezés, és fogadás mellett az sms funkcióval volt ellátva egy készülék. Ezt követte az mms, mely által már képi üzenetet is tudtunk továbbítani, de az újítások itt még nem értek véget. Az emberi elme határtalanságával s telefonokba építhető újdonságok száma is megszámlálhatatlan, így ma már egy mobiltelefon nem csak gyors kommunikációt segíti, hanem jó időtöltésnek is bizonyul. Hiszen ha unatkozunk, sorban állunk a bankban, vagy a dugóban rekedtünk, netán tömegközlekedési eszközön utazunk és nincs kezünk egyében egy könyv vagy újság, akkor rögtön a mobilunk köti le a figyelmünket.

 

Mobiltelefonunk által lehetőségünk adódik beszélgetni, sms vagy mms üzenetet küldeni, internetes csatlakozás segítségével e-mail-eket olvasni és küldeni, videókat nézni és zenét hallgatni, játszani és nem utolsósorban applikációkat letölteni és használni. Tehát korosztálytól függetlenül mindenki megtalálhatja a mobiltelefonja azon funkcióit, melyek az ő számára fontos és nélkülözhetetlenek a komfortjának megőrzése érdekében.

 

A mobiltelefonok ősei

Manapság mindenki számára egyértelmű tény, hogy minden családban vannak mobiltelefonok, sokszor egy ember még több telefonnal is rendelkezik. De nem szabad elfelejtenünk, hogy nem is olyan rég, még nagy újdonságnak számítottak és nem csak a mobiltelefonok, hanem az azokat megelőző vonalas elődeik is, melyek teljesen megváltoztatták a világot.

 

Van néhány érdekes tudnivaló, ami a mobiltelefon ősének történetéhez és feltalálásához kapcsolódik, melyekről talán sokan, szívesen olvasnak.

Ilyen például, hogy sokan versenyeztek a telefon feltalálója címért, melyet végül Alexander Graham Bell tudhatott magáénak. Bár Skóciában született, mégis amerikai fizikusként ismerték és a telefon feltalálása mellett a siketek oktatásának rendszerét dolgozta ki, valamint a National Geographic Society egyik megalapítója volt. Vagyis olyan valakit tisztelthetünk benne, aki sokat tett a technika és világunk fejlődéséért, mégis volt, mikor megkérdőjelezték az elért sikerét. Ez az eset 1876. tavaszán történt, mikor beadta kérelmét a telefonkészülékről szóló szabadalomról és néhány óra elteltével még egy személy hasonló szabadalmi kérelem benyújtásával jelentkezett Salemben. Mindez persze heves vitákat szült a döntéshozók között, de végül a szabadalmat Bell kapta meg a néhány órás előnyének köszönhetően.

 

Emellett számos kitűnő feltaláló és fizikus állt már a megoldás küszöbén ebben az időben, viszont vagy technikai, vagy anyagi akadályokba ütközve nem jutottak el a végső megoldásig, így végül mindenkit megelőzött Bell „messzeszólója”. Két évvel később már Bell találmányára építve finomították a telefon készülékét és szénporos mikrofon segítségével jelentős mértékben javították a hangminőséget. Az első automata telefonközpont megépítése pedig 1888-ban történt, mely megint nagy ugrásnak számított az akkori viszonyokhoz képest.

 

Magyarországon az első telefon készülékek Amerikából történő behozatala után néhány évvel már itthon is elkészültek és nem volt szükség jelentősebb mennyiségű importálásra. 1924-ig fadobozos készülékek voltak használhatóak, ezt követően pedig fémdobozos és asztali telefonok álltak rendelkezésre. Ezeket követte a műanyagházas telefonok elterjedése, melyeket számos színben gyártottak le és híresek voltak törhetetlenségükről.

Csabai Márk – Feltöltve – Webregény 8. rész

Szoborpofa elmérte magát mikor elméjében a nyáklapot veszélytelen fegyvernek minősítette. A markomban szorított alkatrésszel felé kaptam, annak az élével mélyen megvágva Alexander arcát. Eközben rám rontott a társa. Haveroknak csak ”Tomi”-t egy erős, tenyeres-talpas rúgással leszereltem, így a szervizasztal szélének taszítottam. Rossz volt nézni, ahogyan bevágta a fejét. Esküszöm, egy pillanatra meg is sajnáltam, de egy percre sem többre. Felpattantam és olyan őrült futásba kezdtem, hogy az ajtóban álló harmadikat úgy eltoltam az utamból, mint a „hathuszas” gyors a kispolskit a sávjából. Szóval így lógtam meg ezeknek a karmaiból. Pontosabban így is lehetett volna. Ezzel szemben mélyen magamba szálltam, és azon töprengtem, sosem gondoltam volna azt, egy ingyenesen osztogatott névjegykártya ekkora bajt hozhat a szervizemre és a fejemre. Most utólag okosabban mondom, jól nézd meg kinek adod át a névjegyed. A baj után mindig okosabb az ember. Olyan ez, mint egy mobiltelefon vásárlás. „Jó-jó, jó lesz ez”, aztán nem sokkal később ráébredsz, mégis a másikat kellet volna megvenni, nem a kínait.

Szoborpofa elmesélte, a tag, akitől a névjegykártya van, pontosabban annak a lakásából, egy Héregi Albert nevű ürge. Pitiáner zsebesként ismert Budapesten, és már nem először akadtak össze vele az éjszakában. Ám az utóbbi volt a végső találkozásuk. Albert állítólag ellopott valamit valakitől, és ezek a srácok most bizony nagyon pipásak ezért. Albert pedig már nagyon halott, mivel hosszasan megmártózott a hűs Duna zöldes vizében, majd úgy döntött, örökre ott is marad. Jobb a halakkal. Valami azt a súgta nekem, hamarosan megtudom miért is ilyen fontos az a nyüves mobil. Aztán rádöbbentem, hogy nem valami, hanem sokkal inkább ki. Jól éreztem, Szoborpofa regélni kezdett. Talán belátta, hogy az eddigi módszerei kudarcba fulladtak, mint a Samsung pereskedése az Appel-lel szemben. Így hát úgy döntött, inkább beavat. Maga mellé állít. Istenem, de szánalmas- gondoltam magamban, ahogyan azt is, akár kezdhettük volna így is a beszélgetést. Megspóroltunk volna néhány zúzódást és fogat, nem beszélve a telefon alkatrészekről.

Csabai Márk – Feltöltve – Webregény 7. rész

Nem értettem mi történik. Kik ezek? Ál fakabátok? – tűnődtem, és újra a számon éreztem a hatalmas kezet, na meg azt az ominózus kisujjat, ami valamiért módfelett szeretett a számban pihenni. Biztosan ez volt a fétise. Hallottam bentről, mikor az őrt álló ajtótorlasz az avatatlan fül számára mindenféle ijesztőnek, és szintúgy meggyőzőnek ható szakzsargont vonultatott fel. Ekkor csatlakozott hozzá Szoborpofa is. Meg kell mondanom, a forma olyan átéléssel és magabiztossággal használta a műveleti terület, akció, és a nyomozás akadályoztatása kifejezéseket és ezek végtelennek tűnő permutációját,  hogy valóban zsaruk voltak ezek, vagy az emberünk tuti végig ezt gyakorolta idefele jövet a kocsi hátsó ülésén kuporogva. Biztos görcsösen magolta a szövegét élete nagy alakításhoz. A szemközti falon lévő óra üvegének tükörképének köszönhetően kicsit ki tudtam lesni a folyosóra. A szentségit, hogy ez eddig sosem tűnt fel! – átkozódtam, és már egészen kezdtem megszokni Tomi kisujjának az ízét is. Láttam, az egyik őr hezitálva forgatta a kezében azt a lapot, ami előkerült az ajtónálló kabátjának a zsebéből. Majd kisvártatva, a felmentő seregem ahogy érkezett, úgy távozott is. Szoborpofa elégedett vigyorral a szája szélén tért vissza hozzánk.

– Hol is tartottunk? – érdeklődött, és leült a székemre, ölében pihentetve fegyverét.

– Köszöntétek a vendéglátást, és éppen indulni készültetek – dünnyögtem haveroknak csak ”Tomi” ujjai mögül, mire Alexander intett, én pedig varázsszóra szabadulhattam a fullasztó ujjak mögül.

– Kell a telefon most! – közölte Alexander, és megfélemlítés gyanánt az arcomba hajol. Egészen közel. Megéreztem, eljött a pillanat. Tudtam, ez az egyetlen esélyem a menekvésre. Szívem hevesen kalimpált. Éreztem ahogyan az adrenalin szétárad a testemben. Döntöttem. Meglépek.

Csabai Márk – Feltöltve – Webregény 6. rész

Meglehet, képtelenségnek tűnik, de talán feltűnt, ez eddig senki sem zavarta meg a kopaszokkal való randevúmat. Annak ellenére sem, hogy Budapest legforgalmasabb plázájának szívében voltunk. Igaz, késő is volt, és záróra előtt lévén, már csak a legelszántabb boltkórosok lézengtek errefelé. Plusz az a néhány biztonsági őr, akik a bolthoz siettek az előbbi ricsajért. De őket gyorsan leszerelte a szervizem bejárata előtt álldogáló harmadik tag. A mellkasán keresztbe dobott, antantszíjat helyettesítő, citromsárga poliészter anyag, amin „Miss Arenatel” helyett a „Police” felirat virított, roppant meggyőzőnek hatott a helyi erők számára. Azt sugallta, itt bizony minden az égadta világon a legnagyobb rendben van. Persze leszámítva a fogamat, meg ezt a tetves kuplerájt.

– Ha megnyikkansz, kinyiffansz! – halkan morgott Szoborpofa.

– Szép gondolat. – vontam a vállam.

– Belőled meg az élet fog kiveszni, de villámgyorsan, ha nem kussolsz el! – lépett hozzám Alexander társa, péklapátnyi kezével betapasztotta a számat.

– Egyet elárulok. Bennem egy költő veszett el, Tomiban pedig egy gyilkos – így Alexander. Legalább már tudtam azt, hogy társát, míg hivatalos helyzetekben nagy valószínűséggel Tamásnak, addig az ilyen bizalmas pillanatokban, mint ez mostani, csak Tominak nevezik. Hogy őszinte legyek, annak a tudatában könnyebb volt elfogadni, hogy valakinek a kisujja a számba furakodott, hogy már tudtam az ujjhoz tartozó gazdatestnek a nevét is.

– Csak szólok aranyom, hogy erő-szakon doktoráltam. Úgyhogy lapuljál, mint gané a fűben – búgott haveroknak csak ”Tomi”.

– Minden rendben Egon? – hallatszott kintről egy ismerős hang. Éreztem, hogy lazult a számon haveroknak csak ”Tomi” tenyere, miközben annyit suttogott a fülembe:

– Meggyőzően ám ….

– Persze! Semmi gáz…csak… – kezdtem.

– Csak rendőrségi ügy! – vette át a szót Szoborpofa, majd az ajtóban tébláboló harmadik tag felé nyomult.